A Mikulás , Krampusz és a Kéményseprő
Igen, beöltöztünk! ...kolléganőm jóvágású Krampusznak, szép piros szarvakkal,csupa feketében, én pedig piros selyem csukjás pelerint öltöttem Szt.Miklós utódaként.
Természetesen a szakáll, a zsák, a kampós bot, pápaszem és a messzilátó sem maradhatott el ! .....A csoportszobák ajtaját szigorúan becsuktuk, nehogy avatatlan szemek össztüzébe kerüljünk!... Csengettünk,kopogtattunk és menekültünk az óvoda udvarára, hogy minél előbb képbe kerüljünk! ........A csoportszobák ablakai előtt játszottuk a Jó Mikulás és a Huncut Krampusz szerepét! - Miközben a gyerekek az ablakokban kopogtak, énekeltek ,verseltek a a rég várt látogatóknak. Mi igyekeztünk minél többet mókázni, tisztes távolból,hogy ránk ne ismerjenek: - Almát aggattunk a fák ágaira,madáreleséget helyeztünk a madáretetőbe, kipróbáltuk az udvari játékokat. Vicces volt ,amikor az "öreg"Mikulás csúszdázott,mászókázott és megpaskolta virgácsával a rendetlenkedő,de kedves Krampuszát.....A gyerekek tobzódtak,hogy ott vannak,akiket annyira vártak! Árgús szemmekkel figyelték minden mozdulatunkat . Azt is ,mikor és hogyan hagyjuk el az udvart! .... Igen, el kellett mennünk,de hogyan?... A legtermészetesebb módon, integetve a gyerekeknek , indultunk a kapu felé. Lassan mentünk, vártuk hogy elmenjenek az ablakból!
Nem tágítottak!.....Ezért kimentünk az utcára.....A gyerekek kíváncsi szemei elől az autósok harsány dudái és a járókelők integetesei, elé menekültünk! Élveztük is a helyzetet, vettük a lapot! Mi is integettünk, örültünk egymásnak! .... A legjobban akkor lepődtünk meg, amikor a semmiből elénk toppant egy kéményseprő!.... A Mikulás,Krampusz és a Kéményseprő találkozása! Mintha előre megbeszéltük volna a hármas csúcsot! Egymásra néztünk és fogtuk a hasunkat ! A Mikulás szakáll a nyakamba csúszott a zsákkal meg a térdem csapkodtam. Krampuszom mégjobban szétkente a fekete festéket az arcán! ...a kéményseprő szerényen mosolygott a szája elé kötött fehér kendője fölött....Neki könnyü volt,mert ő igazi volt!...... ...........Mi úgy éreztük , több megpróbáltatást,már nem tudunk elviselni, így berohantunk a szomszédos kis boltba, ahol vesztünkre egy nagymama vásárolt kis unokájával. ....A kicsi megrőkönyödve kapaszkodott a mamája kabátjába! Próbáltuk őt megvigasztalni, amikor a nagymama összecsapta a kezét és nevetve megszólított bennümket : He-he -he- hi-hi -hi -Óvó néni,hát maguk azok! ...Akkor már a boltos is velünk nevetett és megengedte,hogy az üzletében gyorsan lekapkodjuk a jelmezünket.... ruháinkat a télikabát alá rejtve, visszasétáltunk az oviba, mintha akkor érkeztünk volna a munkahelyünkre. A gyerekek pedig ujjongva mesélték,hogy itt járt a Mikulás a Krampusszal! ... Csillogó szemekkel,büszkén tárták elénk a bizonyítékot: A cipőkbe,csizmákba gyömöszkölt piros csomagocskákat. ......... És a kéményseprő? -Az a mi titkunk maradt!!...............








