EZT IS NEKEM KELL CSINÁLNI?
Mese amúlt hétről!
BKV sztrájk idején egészen más időbeosztás szerint éltünk, főleg reggelenként. Én 5-kor keltem, hallkan kiosontam a konyhába, hogy ne keltsek fel senkit, és az épphogy világító hűtőszekrény-kijelző fényénél elkészítettem a reggelit.
Beosontam a fürdőszobába,/minő szerencse, hogy ennyire ismerem a saját lakásomat/ és ott szintén csendben a sötétben felöltöztem/üvegfal van kiszűrődik a fény/.
Mivel már tegnap este kikészítettem az egész pereputtynak a ruhákat, hogy csak beleugorjanak, elkezdtem keltegetni őket! Előszőr a nagyfiam/15/ ...már megint/ fejére húzza takarót, átfordul a másik oldalára és néma csönd.
- Na jó mondom magamban, akkor felkeltjük óvatosan apucit, hisz ő a sofőr, neki kell igazából elkészülni. Mondom: drágám idő van! Hmmmm, már megint mindent nekem kell csinálni? és 5 percnyi vajúdás után felkel. Sorban szedegetem össze drága gyermekeimet,.. bepakoltatok, ellenőrző a táskában, tízórait elraktátok, kulcsotok megvan? Miután mindezt végigzongoráztam, felkapja mindegyik a táskáját, én is a sajátomat, két kezem tele, sapka, sál, tornazsák, számban a lakáskulcs, mutogatom a páromnak a fejemmel, hogy hozza még a kicsi uzsonnás táskáját, és megint jön a felelet,.. már megint mindent nekem kell csinálni.
Lerohanok a lépcsőn, hogy kinyissam a garázsajtót, lerakom a földre az összes cuccomat, kabátot feladom a gyerekekre, sapka, sál, kesztyű, a hadúr már áll és vár,.. mondom rakd már be a földön lévő cuccokat a kocsiba, és állj ki a garázsból! Jön a felelet... na mit gondoltok?
Már megint mindent nekem kell csinálni?








