Lelkesen zajlik az élet az én drága főzőiskolámban, Mivel ide nem tudok képeket feltölteni, a beillesztéssel meg nem érek rá bíbelődnmi, a receptjeimhez töltök fel egy pár élet-képet a "Szívem-csücskeiről.

Imádnak főzni, sütni, sürgölődni, mosogatni, törölgetni/mert megértették, hogy ez is a főzés része. Sokkal többet segítenek otthon a szüleiknek, és úgy érzik hasznosan töltik el a szabadidejüket!

Kérlek nézzétek sok szeretettel az én kis sürgölődő palántáimat a csodálatos főzőiskolámban!

Aki pedig kedvet kap ahhoz, hogy csatlakozzon hozzánk nagyon nagy szeretettel várjuk szeptembertől!

Most jöttem a Szépművészeti Múzeum Degas-tól Picassóig cimű kiállításról. Volt olyan szerencsém, hogy bejuthattam ingyenesen, külön szervezés keretében.

Hát, mit mondjak? 55 kép,különböző festőktől, 2 /kettő/ azaz kettő darab Picassó kép van!!!

Nekem egyetlen-egy kép volt a kedvencem ez pedig egy Monet kép, aminek a cime Fehér tavirózsák. Cak úgy ragyogott, bárhonnan is nézted!

A lényeg, a lényeg nem erre számítottam, mert a cím megtévesztő: két Picassó kép, képzeljétek el azt, aki ezért 3.500 Ft-ot kifizet, és csak odabent jön rá, hogy egy kicsit átverték.

Azért a kultúrális, esztétikai, és szépérzékemet is kielégítettem!

A Főzőiskolában nem tétlenkedtünk most sem. Feltettem egy pár ínycsiklandó falatot, remélem mindenki talál magának egy-egy olyan receptet, amit szívesen elkészítene.

Mindig nagy-nagy kedvvel látunk neki egy-egy étel, vagy ételsor elkészítésének, sosem tudjuk, hogy végül is miként fog sikerülni. De  a végeredményben eddig sohasem csalódtunk.

Próbálunk mindig valami újat, eredetit is készíteni, de a hagyományos konyhát is ugyanúgy szere tjük. És, ha a végére érünk, ott van az eredmény, az illatozó, gyönyörű, szaftos, vagy éppen omlós, savanyú, vagy édes csoda!  Maga az étek.., és csak nézzül, nézzük, hogy mit is hoztunk össze, mi a kis csapat....Ezek az apró örömök!!

NNem tudom kinek, hogyan indult az idei év, de nekem ritka sz.......l!

Nem volt olyan nap, hogy valamilyen probléma, gond, betegség ne nehezítette volna! A "jóakarók " segítőkészsége már az agyamra ment. Aztán jöttek Az APEh-től a papírok, amiket, be- és meg kellett vallani! Jött a gyerek, hogy kirabolták! Jött az apósom, hogy vesegyulladása lesz!!!, mert havat kell lapátolnia. Jött a lányom, hogy pénz kell!!/az nekem is/ mert be kell fizetni valamit az egyetemen. Jött a férjem, de ő végre "mást" akart! Talán ez volt /nem az egyetlen/ jó dolog ebben a hónapban. Kijelenthetem immár, hogy útáltam a januárt, bár ebben a hónapban születtem, és soha többé nem akarok még egy ilyen rustya hónapot!

Igen elmondhatom annak, aki idáig nem tudta, hogy az ÉLET néha? VALÓBAN NEHÉZ!

A főzőiskolámban tegnap igen kellemes napot töltöttünk, egy igen kedves "tanítványommal"

Nagyon kedvelem őt, mert rettentő jó humorú, és intelligens hölgyről van szó, bár ahogy mondani szokták a "főzés nem az erőssége", de igazi inyenc. Jó az izlése, és kemény a kritikája

A tegnapi különösen szokatlan volt a szájából: ILYEN JÓT MÉG ÉLETEMBEN NEM ETTEM!

Lehet ennél nagyobb bókot kapni egy ételre?????? Valami hihetetlen jó érzés tölt el azóta is!

Mese amúlt hétről!

 BKV sztrájk idején egészen más időbeosztás szerint éltünk, főleg reggelenként. Én 5-kor keltem, hallkan kiosontam a konyhába, hogy ne keltsek fel senkit, és az épphogy világító hűtőszekrény-kijelző fényénél elkészítettem a reggelit.

Beosontam a fürdőszobába,/minő szerencse, hogy ennyire ismerem a saját lakásomat/ és ott szintén csendben a sötétben felöltöztem/üvegfal van kiszűrődik a fény/.

Mivel már tegnap este kikészítettem az egész pereputtynak a ruhákat, hogy csak beleugorjanak, elkezdtem keltegetni őket! Előszőr a nagyfiam/15/ ...már megint/ fejére húzza takarót, átfordul a másik oldalára és néma csönd.

- Na jó mondom magamban, akkor felkeltjük óvatosan apucit, hisz ő a sofőr, neki kell igazából elkészülni. Mondom: drágám idő van! Hmmmm, már megint mindent nekem kell csinálni? és 5 percnyi vajúdás után felkel. Sorban szedegetem össze drága gyermekeimet,.. bepakoltatok, ellenőrző a táskában, tízórait elraktátok, kulcsotok megvan? Miután mindezt végigzongoráztam, felkapja mindegyik a táskáját, én is a sajátomat, két kezem tele, sapka, sál, tornazsák, számban a lakáskulcs, mutogatom a páromnak a fejemmel, hogy hozza még a kicsi uzsonnás táskáját, és megint jön a felelet,.. már megint mindent nekem kell csinálni.

Lerohanok a lépcsőn, hogy kinyissam a garázsajtót, lerakom a földre az összes cuccomat, kabátot feladom a gyerekekre, sapka, sál, kesztyű, a hadúr már áll és vár,.. mondom rakd már be a földön lévő cuccokat a kocsiba, és állj ki a garázsból! Jön a felelet... na mit gondoltok?

Már megint mindent nekem kell csinálni?

Fekszünk nyugodtan az ágyban, olvasunk. Ajtócsapódás, dübörgés a lépcsőn, előszobaajtón be, cső - mondja, és beviharzik a szobájában.

Hűha mondom a páromnak itt valami baj van, korán is van, meg mintha nagyon szótlan lenne! Kikiabálok! - mi történt, valami baj van? Kijön, tejet tölt egy pohárba, még mindig szótlan.

- Történt valami kicsikém? - Semmi! - jön a bőbeszédű felelet, és visszaiszkol a szobájába.

Na ennek fele sem tréfa, felkelek, megyek a szobája felé,amikor hallom, hogy telefonál. - Nem! minek mondjam el, amikor úgysem érdekli őket!

Na ez már több a soknál, mi a fenének kéne engem érdekelnie, amit ugysem értenék meg?

Most mit van? A dilemma adva van, a kérdés nyitott! Mit csináljak egy gyerekkel, aki nem akar mondani semmit, miszerint, ha elmondaná, az engem egyáltalán nem érdekelne. Ki érti ezt a logikát?

Igy az ünnepek táján mindig elgondolkodom azon vajon mit végeztem az elmúlt esztendőben. Próbálok számadást adni magamnak, hogy mennyire hasznosan és tartalmasan éltem az életemet, neveltem a családomat, és boldoggá tettem-e őket.? Megtettem-e mindent annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott, boldog emberkék legyenek, és az én drága férjemnek segítettem-e a hétköznapokban megkönnyíteni a terheit,?

Úgy gondolom, hogy a válaszom talán! Igyekeztem a képességeimhez, és erőmhöz mérten megtenni mindent, amit anya, és feleség megtehet. Lehet ez is AZ ÉLET ÉRTELME?

Az én drága kis FŐZŐISKOLÁMBAN zajlik a nem mindennapi élet. Zsongás, és zsibongás, és csupa móka, kacagás és derű!

Hihetetlen az-az energia ami felszabadult bennem, amióta azt csinálom amit szívből szeretek. Minden óra után olyan hihetetlenül boldog vagyok, hogy szavakkal alig tudom elmondani. Látni az örömöt és a boldogságot az arcokon, a sikerélményt, és az oldottságot. A fáradt emberek, már nem fáradtak, a szomorú-borongós hangulatban érkezettek, vidáman és mosolygósan mennek el.

Hát nem ez az igazi öröm? Igenis a változatosság gyönyörködtet!

Nagyon sok új receptet töltöttem fel, amit együtt csináltunk ezekkel a csodálatos emberekkel és gyerekekkel. Sok sikert mindenkinek a kipróbálásukhoz. Ha van kedve valakinek csatlakozni a karácsony előtti beigli-sütő akciónkhoz, hát rajta, még lehet jelentkezni.! http://www.fozoiskolamind.hupont.hu

Nehéz a szívem, mert nem tudok tenni semmit. Tehetetlen vagyok bizonyos dolgokban. Amikor szeretnél, de nem tudsz segíteni. Amikor a segítség már nem segít. Mik vagyunk, és mivé leszünk? Ó emberek! Miért nem figyelünk jobban egymásra? Miért nem vette észre senki, hogy mi a baj?

Siratom őt, siratom magamat, és csak a kérdés marad: MIÉRT?

Ma megint szenzációs napom volt! Ujabb jelentkezővel bővült az iskolám létszáma! Egy szenzációs, agilis, fantasztikus habitusu hölgy személyében. Az első kijelentése rögtön az volt, hogy mi a büdös francért nem akarnak az emberek idejárni, hiszen ez egy szuper csoda, egy éden, ami igen kevés helyen található még meg. Rettentően jól érezte magát, én úgyszintén, nagyon jól elvoltunk, tök jól eldumáltunk a világ dolgairól, szidtuk, akit szidni kellett, és persze dicsértük, a dicsérni valókat. Közben haláli jókat főztünk, és egyfolytában csak azt mondogatta, hűha, hogy ez milyen klassz, milyen fantasztikus. Az óra végén úgy este fél hét felé, már induló félben, megint megjegyezte, hogy ezt bizony még jobban kéne reklámozni, Ő majd kitalálja hogy hogyan. Ugy legyen! Hát ennyi. Recepteket, holnap teszem fel, a fényképekkel együtt, sajna a mai ételsor olyan hamar elfogyott, hogy nem tudtam lefényképezni, igy is csak egy kis darabot sikerült megmentenem a rakott kalácsból.

Minden együtt volt a tegnapi napon, kevés ember, de lelkes isteni társaság. Olyat főztünk, hogy na! El sem tudom mondani milyen hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen emberekkel hozott össze, akik tudják értékelni az igazi családias hangulatot, és szinte barátaimmá válnak, váltak. Nagyon jólesik mindig, ha akár csak egy-egy ember megkeres, hogy szívesen jönne és csatlakoznak hozzánk. Remélem ők is ugyanolyan jóleső érzéssel mentek haza, mint ahogyan én. A szívem tele volt szeretettel és elégedettséggel, hogy valami közöset, jót és főleg finomat alkottunk. Élvezet és boldogság, hát kell ennél több ebben a szomorú világban? /Na egészség!/ De reméljük ez is meglessz!

A menüt leírom nektek a recepjeim közé, mert említésre méltó. Már csak azért  is mert nagyon-nagyon hamar elkészíthető. Képzelhetitek utána a hangulatot, amikor ezt mind megettük. De volt aki hazavitte, hogy megmutassa, mit is alkotott. Na rajta, remélem tetszik majd és elkészítitek! Köszönöm a hozzászólásotokat is utólag az előző írásomhoz. Sziasztok

Hüha, kezd szép lassan beindulni, jönnek a jelentkezők, de még mindig nem az igazi/a fracba miért vagyok elégedetlen?/ mindennek van kifutási ideje. Ugy gondolom az embereknek előbb-utobb rá kell jönniük, hogy ez nekik is jó!/nem csak nekem/Annyira szeretném, ha végre rendesen beindulna és egy  iagzi kis csapat kovácsolódna össze. Olyan emberek, akik már alig várják, hogy végre eljöjjön az a nap, amikor a főzőiskolába kell menniük. És boldogok, tele vannak várakozással, ötletekkel, és elvárásokkal. Szeretném, ha ez igazi baráti, kis családi vállalkozássá nöné ki magát. Egy olyan hellyé, ahol otthonra, barátra, családra lelnek /Túl sokat akarok?/ Talán! Amikor körülöttünk annyi ócskaság, hazugság, taposás, és becstelenség van, én azt szeretném, ha itt mindenki megtalálná a maga kis békéjét, derűjét és nyugalmát! Hát ennyi! Túl sokat kívánok?