Azt hittem, hogy enél kevesebb szabadidőm már nem lehet. És mégis :D....

Még karácsony előtt jött a nagy twilight láz ami elkapot engem a barátnőimet és a nővéremet is. Ezután már nem volt mit olvsnom és hát a 4. könyv után már elég megszokott volt az, hogy minden nap olvasok, hogy muszáj volt keresnem valamit.

Bementem a könyvesboltba és véletlenül(tényleg) egy olyan könyvet találtam amiben (véletlenül) vámpírokról volt szó... és elkapott a legujabb örület:

FEKETE TŐR TESVÉRISÉG mindenkinek. az első rész után rögtön megvettem a maradék 5-öt is, dehát ez nekem kevés volt ezt kivégeztem másfél hónap alatt. (na mikor ezt nővérem meghalotta akkor jött a felismerés az isteni szikra miszerint én nem net tv vagy telefon függő vagyok hanem OLVASÁS MÁN)

Na a következő áldozatom az a Vámpír Csókja volt amit elolvastam kevesebb mint 3 nap alatt. Most éretségi szünetem van tehát megszeztem a következő áldozatomat: Éjszaka Háza első 4 része

Mondanom sem kell, az elsőt már szinte végig olvastam pedig csak tegnap elött este kezdtem szóval lehet, hoyg nem lesz elég ez a hétre. :):)

rájöttem,hogy szeretek játsazni...:D

http://s11.bitefight.hu/c.php?uid=56634

katintsatok rá sokat :D

előre is köszönöm.. és ne féljetek nem iszom meg az összes véretek, sőt még csak szédülni émelyegni se fogtok csak egy pici dzurást éreztek majd:) ovatso leszek igérem..

Ma elég fura napom volt. Nővéremmel viccmesélő délutánt tartottunk és rájöttem, hogy a vicceinél és az előadásmódjánál csak egy valami tudd jóbban megnevetetni, ha csak ül és néz rám. ezt nagyából 10 másodpercig tudtam elvisleni és utána kerek 10egész percig és 20 másodpercig nevettem ugy hogy majd megfulladtam:).

viszont a viccek se voltak kutyák. a két kedvencem:

1.

Mi az udvarló?

???

3 lábú patás.

höhhh???

hát a harmadik ott középpen:D:D

(kellet kis idő mire leesett, tudniillik nővérem a falra mászik a nevetésemtől mivel szerinte nyihogok. Így hát rögtön elkezdte: dehogy dehogy... buta én buta én... csak kettő van.

erre én mégjobban neki álltam röhögni és kinyögtem:

-mért levágták neki?:D)

2.

Megy egy autós a 66 os uton egyszer csak megáll a motor. Kiszál megnézni mi lehet a baj de sajnos nem ért hozzá. nagy porfelhő patacsattogás nézzi nézzi mi lehet az ott a távolban.  megjelenik elött egy egyszarvú.

-Mi a baj, segíthetek?

-Persze-sokat nem veszíthetek-gondolja

Oda meg az egyszarvó belenéz a motorházba körül nézz egyet nyerít összecsapja a patáját és megszólal:

-Tessék, kész is az autód.-ezzel elviharzik.

csodálkozik az autós beül az autóba és pöcre indul a járgány. Azlrt biztos ami biztos betér egy közeli szervízbe, ott elmeséli mi történt:

-Lássuk, lássuk, lássuk.

Biztos egyszarvú volt?

-igen.

-és szarva is volt?

-igen igen.

-és csillag volt a szarva fölött?

-azt hiszem igen.

-és fehér volt?

-igen?

-akkor mákod volt öregem.

-??? HÖHHHH??????

-a fekete egyátalán nem ért az autókhoz őt akkor keresd ha motorral vagy biciglivel vagy..:D

höhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh

Ugyebár nem sok mindenkit érekel a szívem összetörésének hosszadalmas sztorija így hát elmeséltem az elejét az előző 3 bejegyzésemben most pedig jön az utolsó(természetesen csak ebben a témában). Tehát a megismerkedés teljesen stíl szerűen bele illik minimum egy amerikai tinifilmbe ahol a szerelmesek egymásra találnak elcsattan az első csók egy hét után és már akkor tudják, hogy ővék az egész világ és boldogan élnek míg meg nem hallnak... Sajnos az én sztorymnak nem a vége hanem a közepe boldog csak...

Nagyából még két hétig ismerkedtünk járkáltunk moziba stb. mikor végre megcsókolt. Minden teljesen tökéletesnek tünt ugy éreztem magam mintha komolyan most léptem volna le a mozi vászonról ám 3 boldog hónap után jött a mumus. Elkezdett elhanyagolni ami eleinte nagyon fájt, de aztán feldolgoztam utána jött a következő elég nagy probléma: A barátok fontosabbak lettek mint én, még ezt is elviseltem de mikor elmentek inni és utána egy hétig nem hallottam róla, na az egy kisit megviselt agyon aggódtam magam hisztériáztam...de mindenek elött féltettem mert ugy képzeltem ő lessz az akivel hosszú távra tudnék tervezni, és hosszú táv alatt nem épp ezt a 3 boldog hónapot értettem. Magamnak is elég nehéz volt bevallanom, sokszor hittem azt, hogy na igen ez az szerelmes vagyok, de nem nagyxonis tévedtem ő csakis ő volt az akire előszőr azt mondhatom, hogy igen bele szerettem tetőttől talpig minden porcikájába és még a hibáit is szeretem és akár mennyire is képtelenségnek hangzik szerettem várni, hogy végre jelentkezzen még ha közbe betegre is aggódtam magam.

Ezek után berágtam jól megmondtam neki a magamét amit persze rögtön megbántam, dehát nem tudtam mit csinálni. Hogy bocsánatot kérjek, én? Ez képtelenség, hiszen ahoz túl büszke vagyok. Háogy elveszítsem? Nem, nem akarom, szeretem nem is kicsit egyre jobban. Persze ő nem vette jó néven, hogy un. porázon szoritani szeretnék pőppet csak h tudjam néha, hogy él e még és nem e épp valahol részegen fetreng talán még bedrogozva is. Mindig is vonzottam a problémás pasikat de ő volt a jéghegy csúcsa számomra (legalábbis remélem).Tehát szünetet kért 1 hetet. számoltam a napokat aztán az órákat a perceket....és végül eljött a nagy nap mikor keresnie kellett volna, de semmi gondoltam még egy kis idő kell neki hagyom hadd gondolja át a dolgokat... eltelt így még 2 hét, kicsit meg elégeltem a dolgot és ugy döntöttem, hogy kezembe vezsem a dolgot én rontottam el talán még bocsánatot is kérek, hisz neki is kell egy kis szabadság, nem de?

Így következő nap találkoztnk bele kezdtem a szívszorító monologomba, de ekkor megjelentek  a haverok akik nélkül persze egy nap sem telhet el. így hát emelt fővel távoztam. És íme a mosern kapcsolatok elrontója ami még az sms nél is szörnyűbb, az msn. Másnap megírta ezen a rohadt szemét programon, hogy neki ez túl erőltetett és nem szeretné folytatni. Kicsit ezen kiakadtam, hogy mért nem a szemembe mondja a dolgokat.

Hónapokig keseregtem utána, de a legfurcsább dolog az egészben, hogy azok a híres nevezetes haverok mind szinte egytől-egyig engem sajnáltak és engem vigasztaltak, hogy ne foglalkozzak vele hizsen ő csak egy pasi aki nem ér többet.

Tehát. A tanúlság, mert persze az is van. Egy pasi soha nem ér annyit, hogy felőröld miatta az idegrendszered akármekkora marhaságot is csinál, az a fontos, hogy a baráti társaságával ne csak jóba legyél, hanem szeress is ott és hidd el a végén ő fog könyörögni, hogy menj vissza hozzá. Én most jutottam el erre a pontra fél év után. Sok sikert a kapcsolatokhoz, és örök szerelem márpedig igenis van, ne adjátok fel soha a keresést és ne érjétek be olyannal "aki tetszik mert lehet, hogy elhagy valaki miatt akit szeret".

Magy zörejjel csörrent meg a csengő mámoros zaja mit oly nagyon vártunk már. Katievel egymásra néztünk elmosolyodtunk és már rohantunk is a mosdóba, hogy még valamit kezdjünk magunkkal a nagy találkozás elött. Mikor elindultunk az ajtó felé azt hittem nem is élem meg a nagy találkozást mivel ott nyomban összeesek annyira remeget a lábam. Elgondolkodtam előző este rajta, hogy mért vagyok oda ennyire ezért a srácért hiszen nem is ismerem, teljesen olyan ez az egész mint egy szappan opera első részei, a különbség csak annyi, hogy ez a valóság. Amilyen lassan csak tudtam haladtam az ajtó felé még küzdöttem az egyre gyorsabban szaladó másodpercek ellen. Végre kiléptünk a nagy ajtón és megláttam őt, azt hittem kiugrik a szívem mikor elindultak felénk, a szöszi rögtön Katiehez ment és valamit súgot neki, kicsit töprengtem  rajta, hogy mit mondhatot, de akkor oda jött hozzám a hercegem és 3 forró puszit nyomott az arcomra amitől kicsit magamhoz tértem de egyszerűen nem jött ki a torkomból egy fél hang se akárhogy is szerettem volna valami frappánsat mondani. Ekkor Katie megtörte a csendet (soha nem volt még ilyen hogy én ne tudtam volna megszólalni, mindig én vloltam az akinek be nem állt a szája ha egy fiúról volt szó):

-Szóval, merre szeretnétek menni?

- ( a fiúk korusban)Nekünk mindegy, ti merre szeretnétek?

-Hát szerintem eléggé fúj a szél...nem üllünk be valahova? van egy klassz hely nem messz e innen.

-Jó ötlet, menjünk.

Végig ott jött mellettem már alig vártam, hogy megszólítson és akkor felém fordult és azt monsta:

-Figyelj, lehet egy kérdésem?

-Őőő, persze.

-Jasper mondta, hogy nincs barátod, de arról sajnos nics arról semmi infom, hogy  vajon azért nincs mert nem akarsz vagy csak keresed a megfelelőt?

-Hát ez így nem igazán a legmegfelelőbb megközelítés, mondjuk ugy, hogy inkább csak  eddig nem volt olyan akivel elvagyok.. nem keresem az igazit egyenlőre, szerintem azzal azért még ráérek, de jó lenne valaki akiről tudom, hogy hozzám tartozik és én hozzá.

-Értem! Örülnék ha ez a valaki én lehetnék, persze még nem most szeretnélek előbb jobban megismerni, de nekem nagyon tetszel, az csak egy dolog, hogy nagyon szép vagy , de emelett még szép is.

Elmosolyodtam, kissé szerintem bele is pirultam ugyhogy inkább lehajottam kissé a fejem mosolyogtam és mentem tovább. Végre oda értünk, bementünk rögtön letáboroztunk a csocso azstalnál, nevetgéltünk játszottunk nagyon hamar elszaladt  a délután.

 Reggel mikor felkeltem szinte teljesen kiment a fejemből az egész északai merengés, nem vágytam másra csak egy forró gőzőlgő kávére ami mint minden reggel ott várt a konyha asztalon egy sütivel. Leültem elmajszoltam a kekszet megittam a kávét ekkor tudatosult bennem, hogy 10 perc alatt kell elkészülnöm, tehát felpatantam berohantam anyuhoz egy puszit nyomtam neki a kávéért és már rohantam is öltözni. A buszmegállóban már ott volt Katie és izgatottan várta, hogy elmesélhesse az esti sztoiját.

-Azt hittem már nem is jössz.

-Csak kissé elmerengtem, bocsi.Na de nem ez a lényeg, mesélj már! Egész este ezt vártam

Arcán cinkos mosolyal így válaszolt.-Nyugodj meg még rengeteg időnk van.

Így abba hagytam faggatását, hisz tudtam,hogy ugyse tudok belőle semmit kihuzni még ő nem akarja. Már a buszon zötykölödtünk a régi rossz uton mikor felém fordult és így szólt:

-Rendben én nem bírom tovább, szóval az történt, hogy miután elmentél gondolkodtam rajta, hogy oda megyek, de ugy voltam vele inkább nem, nélküled nem nézzet ki olyan jó bulinak. Ugyhogy felálltam és én is elindultam haza, de ekkor valaki fel akart szedni a saját dumámmal, igen a kis szöszi megkérdezte, hogy mennyi az idő mert csak leugrottak és egyikük se hozzott telefont. Elmosolyodtam és elövettem a telefonom. ég mielött megmonhattam volna mennyi az idő közbevágott, "Az is elég ha a számod adod meg."Elmosolyodtam és elövettem egy tollat felírtam a kezére a számom és utána rajzoltam egy szivecskét és egy mosollyal nyugtáztam a beszélgetést majd megfordultam és elindultam a buszmegálló felé. Még egyszer visszafordultam, a tekintetünk találkozott...

-Jó ne huzzd ennyire engem az érdekel, hogy engem ebből mi érint, ne értsd félre ennek is nagyon örülök de egész este kinoztak az elméleteim, utána a te sztorid is meghallgatom. Rendben?

-Milyen türelmetlenek vagyuk ma Trac...Éppen most akartam elkezdeni.Cöh-cöh-cöh.-elmosolyodott és folytatta tovább-A kis szöszi oda futott és azt mondta, hoyg fogadtak a srácokkal, de egyátalán nem bánná ő sem ha elkisérhetne valameddig. tehát elindultunk együtt a másik irányba hisz a buszmegállóig túl rövid lett volna az út. Elkezdtem kicsit faggatni a fekete szívtipródról. Megtudtam pár érdekes sztorit, de mindenek elött szingli és nem kancsal, tehát téged nézzett imádja a szőkéket és egyszerüen oda van érted Trac, csak azért ültek le mert ő erősködött, hogy maradjanak még. Meg igértem neki, hogy segítek  neki, holnap suli után kijönnek elénk ők ketten és elmegyünk sétálni.

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm, imádlak Katie te vagy a legjobb barátnő.-és megöleltem.

-Rendben csak engedj el, ah azt hittem megfolytasz, nem is tudtam,hoyg ennyire bejön a srác.

-Hát..-kissé belepirultam mikor tudatosult bennem,hogy nagyából elárultam magam, de most mit csináljak ha egszerűen csk őszintén szívből jött?! -Jó tetszik, egy kicsit.

Észre sem vettük már ott voltunk sulinál, ismét egy értelemben szegény, de tanulni valóban annál gazdagabb nap várt ránk. Alig vártuk, hogy végre megszolaljon a csengő és mehessünk haza. Igazából egész nap csak azon agyaltam,hogy mi is fog történni, így elszaladt felettem az egész káoszos hosszú nap.

Minden egy szép tavaszi napon kezdődött mint a hosszan tartó forró szerelmek álltalában, ekkor még egyikünk sem sejtette, hogy mi lessz ennek a románcnak a vége. Legjobb barátnőmmel Katievel ültem a parkban és éppen az aznapi tananyagról beszélgettünk mikor megpillantottunk 3 közeledő fiút akik éppen melletük lévő padra ültek le.

-Tracy, Tracy az a srác, igen ő a fekete hajú. Téged nézz mióta csak leültek. Menj oda! Na, Tracy! 

-De mégis mit mondjak nekik? Vagyis hát neki...

-Kérdezd meg, hogy mennyi az idő vagy nem tudom, akármit csak beszélgess vele.

-Inkább máskor, most mennem kell megigértem anyának, hogy ma én főzők.

-Már megint kihúzod magad?! Rendben menj csak Trac. Majd én ráhajtok arra a másik kis szöszkére.

-Hajrá! Majd informálj azért, remélem jól érzed majd magad. Szia!

-Szia, majd hívlak!

Így felálltam a padról összeszedtem a pulcsim és a táskám, még egy utolsó pillantást vettetem az álmaim fekete hajú lovagjára aki erre rámkacsintot, rámosolyogtam táskám a válamra hajítottam és elindultam a buszmegálló felé. Hazafelé a buszon végig azon gondolkodtam mért is nem mentem oda. Elég lett volna ha az időt megkérdezem, ugyis találtunk volna közös témát. Na de végülis ezen már kár is rágódni, lehet , hogy még találkozok velük egyszer és akkor jó lessz, hogy nem rögtön "támadtam" le. Éppen leültünk vacsorázni anya és apa boldogan beszélgettek a napjukról, én csak turkáltam az ételt egyátalán semmi étvágyam nem volt. És ekkor elkezdett csörögni a telefonom, hirtelen felpattantam és rohantam. Katie volt az.

-Nem fogodd elhinni mi történt, áh tudod mit inkább még te is tudd majd holnap elmesélem addig legyen csak annyi elég, hogy nagyon jó estém volt és szerintem örülni fogsz a fejleményeknek.

-Alig várom. Holnap találkozzunk suli elött, rendben?

-Rendben, ugyse lessz holnap első óránk. Képzeld, Faust tanárnő nem lessz holnap. Most tudtam meg én is.

-De jó. Akkor fél 7?

-Rendben, akkor holnap. Szia!

-Szia!

Már nem volt kedvem vissza menni, inkább lefeküdtem és még bekapcsoltam a tv-t. Valami valóságshow ment ami igazából egyátalán nem érdekelt, inkább neki álltam elméleteket gyártani,hogy mi is történhetett miután eljöttem, eljátszottam a gondolattal, hogy talán összejött neki a szöszi és talán beszélgetett vele a fekete lovagomról. Ezt nagyából 66szor ragoztam végig és a vége mindig ugyanaz lett: A fekete lovag és én összeházasodunk lessz egy szép kis házunk és boldogan élünk még meg nem halltunk. Végül elaludtam az álmodozásba és a lovagommal álmodtam akiről meg voltam győződve, hogy ő a nagy Ő.