Öregedésfóbia
Rénszarvas:
Köszönöm, jól vagyok. Ha kérdezné bárki. Az idő szalad, ezzel újat nem mondtam, viszont a nyíltságom meglepő lehet, mert tényként kezelem: a változás vasfogát nehezen viseljük. Lehet ellene tiltakozni, mégis mindenki harcol a közeledő vég folyamatos előszelével, lassítva annak pergését-forgását. Nem állítom, hogy ez baj, sőt véleményem szerint igenis helyes magunk és környezetünk miatt is. Igazán a fokozatokkal van a baj, mert addig, míg fiatalosabb ruhákat hordunk, igényesség árad rólunk, a személyiségünk töltődik a sporttal, számomra elismerést ad. Azonban van egy pont, ami után magam már nem értem a dolgot. Férfiak a keresztbe-, oda- és visszafésült tincseikkel, aztán amikor jön egy nem várt szellő, metró-huzat, zászlóként megjelöli a balfaszság helyét. Az ál-lazaságukkal nem is vehető észre belülről, kívülről mennyire is szánalmat keltő, mennyire visszataszító a fiatal nők felé történő eszement nyálcsorgatás. De a nőket sem hagyhatom ki - a ráncok felvarrásával, botox és testvéreinek beültetésével olyanná válik az ember, ami számomra szánalmas. Idetartozó tény a sok ál-törekvés a fogyókúra témakörben, a sajnálkozás és a hibáztatás, miközben megmozdulva természetesen nyerhetnénk vissza éveket, ha már akarunk. A haj rendben tartása, fiatalos frizurával, miközben a többi terület ordítja az öregedés jeleit.
Nézhetem onnan is, hogy milyen jó, ha fiatalosabbnak állítjuk be magunkat, ha lecsupaszítjuk a helyzetet, végül is ez hazugság – ha belegondolunk. Hazugsággal élni az életet, minden nap másoknak való elfogadtatás okán és magunk mindennapos veresége miatt törekedni a simlisség minél tökéletesebb megvalósításán.
Külön kiemelném azt a különbséget, hogy a test állagának életszerű romlása ellen való eszement cselekedet sem teszi fiatallá az embert, ha szellemileg lefagy, a világ sodrását képtelen követni, és egyre többször akad meg olyan dolgokon, amit régen észre sem vett. Az öregedés szaga számomra nem külső tényező, a pókháló belül szövődik.
Én lassan 40 leszek. Igen, 40. Számomra ugyanennyire hihetetlen. Bár a reggelek már nem olyanok, de „még röptében elkapom a legyet” (Woody Allen), vannak ráncaim, törődöm alapból magammal, és elfogadom a helyzetet. Magam miatt futok, és tartom magam szellemi frissességben, nincs tervben zöldalga zselé beültetése, nemi szervemet sem szeretném egy speciális pálcával kiakasztani – áll, míg áll. Én, köszönöm, jól vagyok.
Nea:
Remélem, Rénszarvas mindenkit meggyőzött arról, hogy jól van. És készen áll reggelenként mindenre, kivéve a botoxot. Ennél jobban csak azt hangsúlyozta ki, hogy „lassan” lesz negyven. Nos, ha ő lassan, hát én még lassabban. Néhány évet simán letagadhatnék, amit meg mégsem, azt direkt letagadom.
A nők nem foglalkoznak az öregedéssel. Ehelyett mi inkább magunkkal törődünk. Nem szégyen az: Drew Barrymore örökérvényű megállapítása szerint, részéről nagyon sajnál mindenkit, akinek nem telik a plasztikai sebészre... A szépészeti beavatkozásokat egy bizonyos mértékig az ápoltság részeként kezelem, tényleg csak pénzkérdés, hogy az ember megengedheti-e magának. Míg 25 évesen egy gyönyörű nyakéket ajándékoztam magamnak, negyvenéves koromra talán meglepem magam két fantasztikus cicivel. Nem zárom ki a botoxot sem, tudok jó példákat erre, a legrosszabbat pedig ismereteim szerint éppen egy férfi (Mickey Rourke) követte el.
Öt évvel ezelőtt másként gondolkodtam minderről, de a hajbeültetés is csak ott talál követőkre, ahol megindul az (el)hullás. Harmincöt év felett már jótékony hatású visszafelé számolni az éveket.
S ha már itt tartunk, a kerek évfordulókon nemcsak a ráncainkat, hanem az életünk eddigi eredményeit sem árt számba venni. Az eredmény örömteli: stabil párkapcsolat, boldog család, sikeres munka, önmegvalósítás, barátok, buli, fanta. Ha erre gondolok, ragyogó lesz a tekintetem és határozottan kisimulnak a nem létező ráncaim. Anyukám szerint a nő kortalan. Néhány éve egy közös vitorlázás alkalmával „gé” barátnőmmel leteszteltük a kérdést („múmiák” vs. „sunshine barbie-k”), és nem maradtunk alul, sőt.
Rénszarvas emlékeztetett a szellemi frissességre, ezt lényegesnek vélem jómagam is. Tényleg fontos lenne, hogy beérkező leveleinket ne hagyjunk válasz nélkül, és ne felejtsük el a szerzőtársunknak elküldeni a cikkünket! Ezen sajnos én nem segíthetek, de a Cavinton az valódi csodákra képes…, a zöldalga-izé meg a kiakasztós pálca még várhat, mondjuk holnapig…
.
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
Én sokkal többre tartom azokat, akik emelt fővel, méltósággal tudják viselni korukat és annak jeleit, mint azokat, akik még 50 évesen is foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, hogy ők alig múltak 20 évesek....