Fölfegyverkezve
Hosszú az út Sárospatakig, bőven jutott időm elmesélni a magyar történelem e dicsőséges korszakát. A hatás nem maradt el, mindenáron kuruccá akartak válni. Nem is volt addig nyugovásunk, míg meg nem vettük a szabadságharcosok elengedhetetlen kellékét, a fakardot. Szerencsére a sárospataki vár környékének bazárosai felkészültek, nem érte őket váratlanul kérésünk. Karddal a kézben igencsak át lehet érezni egy várostromot, legalábbis így értékeltem fiaim viselkedését, akik a Vöröstoronyban járkálva minden lőrésbe martalócképpel néztek be. Ha éppen ekkor támad a labanc, nem is lett volna szükség a kardra, elég ijesztőek voltak magukban is.
Labancok és viperák
A kard rövid kirándulásunk elengedhetetlen tartozéka lett. Nem csupán a császári katonák orvtámadását volt hivatva kivédeni, de teljes biztonságban érezhettük magunkat a keresztes viperák harapásától is. Talán feltámadhatott a fiúkban a halvány gyanú, hogy a kard élesített acélpenge nélkül kevésbé hatásos, ezért erdei túráink alatt – szokásukkal ellentétben – kizárólag a kijelölt ösvényt használták.








