Választhattunk a Keleti és Déli pályaudvar között, végül a Keletire voksoltunk, mert így tíz perccel rövidebb az alig másfélórás utazás. A Monostori erőd ellen – amely neve ellenére Komáromban található – a vasútállomástól indítottunk támadást. Természetesen Klapka György volt a fővezérünk, hiszen a róla elnevezett út egyenesen a hatalmas várhoz visz. A bejáratnál kapott térkép és sétálójegy birtokában felderítettük a kazamaták, bástyák, istállók, fogdák és hálótermek sűrűjét.
Az egykori bútoroknak, berendezési tárgyaknak már nyoma sincs, néhol a falak is omladoznak, ám rég találtunk ilyen kiváló fogócska- és bújócskahelyeket. (Vajon, ha az UNESCO védelem alá veszi az erődrendszert, meddig marad így ez a történelmi játszótér?) Miután a szabadtéri harckocsi-kiállításon is átszaladtunk, az erőd egyik pincéjében ráakadtunk Dodó bácsira, az őrre.








