Kelet-Szlovákia
Sajnos manapság Szlovákia keleti felét leginkább a szegénység, a munkanélküliség vagy az elkeserítő körülmények közt élő cigány családok kapcsán emlegetik: a turisztikában egyik sem éppen vonzó hívószó. Ez a terület az elmúlt évtizedekben tényleg világvégi szeglete lett Közép-Európának – de a jó szimatú turista tudja: az egykori virágzást követő mellőzés azt is jelenti, hogy nem rombolták le a korábbi házakat modern plázákért, és a természetet is jobban megkímélték…
Hatásos kezdést tervezünk: az első megálló a Domica-cseppkőbarlang, pár száz méterre a (már csak virtuálisan létező) aggteleki magyar határállomástól. Ez ugyanahhoz a föld alatti járatrendszerhez tartozik, mint a mi Baradla-barlangunk – de talán még annál is látványosabb. A gyerekek csendes ámulattal meg egy kis félelemmel nézik a különleges formákat, és lelkesen mutogatnak az itt-ott gubbasztó denevérek felé. Amikor a stílszerűen Styxnek nevezett barlangi folyón csónakba szállunk, a felnőttek is elhallgatnak, teljes csendben siklunk a szépen megvilágított csipkés sziklák között. Épp csak egy kis idő jut a felocsúdásra, és már benn is vagyunk Rozsnyó (Rožnava) tágas főterén. Itt maradunk a városban estére is, ráérősen kávézunk a templom tövében. Délután megint a föld alatti világgal ismerkedünk, legyen ez egy ilyen nap – a Bányászati Múzeumban a szakma összes csínját-bínját kiismerhetjük. Minket a nagy tudású, lelkes tárlatvezető, Misit a hatalmas kalapácsok és csillék nyűgözik le.
Régi utakon Északnak, a Dobsinai-jégbarlang felé vesszük másnap az irányt, de utóbb kiderül, hogy sajnos csak május közepén nyit. Így csupán mesélni tudunk a gyerekeknek arról, hogy egykor közvetlen vonaton uta-zott ide a nagy-városi úri közönség korcsolyázni egyet a villanyfényben úszó barlangi ter-mekbe. Egyre vadregényesebb tájakon ve-zet az utunk. Itt kezdődik a – szűk szurdokairól, téli jégcsaporgonáiról, no meg a bátorság-próbával is felérő láncos túraszakaszairól – híres Szlovák paradicsom.
Megállunk pihenni egyet Lőcsén (Levoca), hadd lássanak a gyerekek igazi középkori városfalakat, házakat, dűlőrácsot, ahol könnyű a kapualjakba odaképzelni az egykori derék kereskedőket, és persze megcsodál-juk a hatalmas szárnyas oltárt is a főtéri (eredeti 14. századi, gótikus állapotában megőrzött) templomban. Itt megállt az idő a reneszánsz kor végén: a város, amely egykor a Hanza-városok gazdagságával versengett, ma inkább turisztikai, mint kereskedelmi központ, a forgalmas útvonalak rég elkerülik – nem is bánjuk…








