Rég(nem)volt karácsonyok
A hetvenes években, általános iskolás koromban a karácsony már rég nem volt egyházi ünnep. Ennek legizgalmasabb bizonyítékát a Parlament kupolatermében figyelhettem meg: a csúcsdísz gyanánt a vörös csillagot viselő óriási fenyőfát. Az alig rejtőzködő ellentmondás akkoriban nem tűnt fel, de valószínűleg úgysem zavart volna. Hiszen természetessé vált, hogy a kis Jézus születését világnézetre és felekezetre való tekintet nélkül üljük meg: a karácsony a bejgli és az ajándékszerzés ünnepévé vált.
Azzal a szépséghibával, hogy a mi családunk szigorúan elzárkózott a megünneplésétől. A zsidóság erre nem mentség, de az édesapámban mégis maradt annyi az atyák szigorából, hogy megtagadja a favásárlás, ajándékozás és ünnepi étkezések karneváljában való részvételt, és minket is határozottan eltiltson tőle. Utólag gyanítom, hogy az elvek szilárdsága a lustaság kis bűnével keveredett benne: nemcsak megfelelni akart felmenőinek, de meg is akarta úszni az egészet.








