Óvóbácsik
Hetven óvó bácsi foglalkozik ma Magyarországon hivatalosan óvodás korú gyerekekkel. Mi a nyáron hármukkal találkoztunk. Egy közös vonásukat mindenesetre azonnal fölfedeztük: még egyiküknek sincs saját gyermeke.
Salem Julio Samir (30)
A Római fürdő szomszédságában álló családi házból kialakított magánóvoda vezetője mintha ide született volna. Óvónőként dolgozó édesanyját gyakran kereste föl itt iskola után, mára pedig kettejük családi vállalkozásában fogadják a huszonhárom lurkót.
„Két és fél éves koromig Ecuadorban éltünk, de a szüleim házassága megromlott, ezért magyar édesanyám velem és a bátyámmal visszaköltözött Magyarországra, édesapám pedig maradt a szülőhazájában – ad választ tökéletes magyarságára az óvoda aprócska irodájában Samir, miközben ovis teával kínál. – Nem készültem óvó bácsinak, állatorvos akartam lenni, de nem sikerült bekerülnöm az egyetemre. A Tanító- és Óvóképző Főiskolán kezdtem el estin tanulni, közben itt munkába álltam, és egyből jöttek a sikerélmények. A gyerekek boldogan mesélték otthon, hogy sakkozunk, sportolunk, zenélünk, angolul tanulunk, meg vitorlázni lehet minden nyáron a Balatonon. Rájöttem, hogy remek dolog ez: a gyerekekkel kedveljük egymást, de fegyelmezni és kezelni is tudom őket. Eldöntöttem, hogy óvó bácsi maradok, hiszen kell annál több, mint hogy boldogságot ad a munkám?”
Később jött az ELTE pszichopedagógus szaka, majd két mentálhigiénés tanfolyam, hogy még jobban megértse a gyerekekben zajló folyamatokat. Arra a kérdésre, hogy vannak-e kedvencei a kis gézengúzok között, bevallja, hogy ez óhatatlanul bekövetkezik minden óvodapedagógusnál. „De a kedvenceknek is jár a fejmosás, ha ludasak. Az értelmetlenül túlzásba vitt liberális nevelés helyett annak vagyok a híve, hogy a szeretet mellett jól betartható szabályokat kapjanak a gyerekek. Néha nemet is kell mondanunk, és a mérgünket sem kell eltitkolni előlük. A gyerekek érzelmi intelligenciája csak úgy fejlődik, ha találkoznak ezzel is” – szakmázik Samir, aki ügyel rá, hogy anyák napján még az apukák is kapjanak pár nekik szóló verset.
Talán a sors keze van abban, hogy elvált szülők gyerekeként egy-egy óvodásnak most ő az egyetlen férfimintája. „Jó, ha nem csak a női oldalt látják, hiszen sok szituációban a férfiak teljesen másként reagálnak. Nemcsak hangerőben, stílusban és szavakban, hanem metakommunikációban, ami a gyerekekkel való kapcsolattartásban nagyon fontos” – magyarázza, miközben a háta mögötti számítógép képernyővédőjén fotók sorjáznak az óvodásokról. A pár éve pedofíliával lebukott férfi bébiszitter kényes témájában azt mondja, emiatt még soha nem érzett bizalmatlanságot. „Akkoriban felajánlottam a szülőknek, hogy webkamerát szereltetek a termekbe, de biztosítottak róla, hogy bíznak bennem. Tudni kell viszont, hogy testi kontaktus nélkül lehetetlen óvodában dolgozni. Ha kell, megsimogatjuk a gyerekek fejét elalváskor, olykor ölbe vesszük, ha kell, vigasztalva megöleljük őket.” Az óvó bácsi jó tanácsa a szülőknek az, hogy körültekintően válasszanak bébiszittert, és töltsenek el vele legalább három órát, mert ennyi idő alatt a legtöbb emberről lehull az álarc.
Bár Samir kétségtelenül jobb helyzetben van, mint önkormányzati kollégái, tűzpiros Ferrariról ő sem álmodozik. „Egy agysebész társadalmilag nyilván elismertebb, de kacsalábon forgó paloták sem lennének kőművesek nélkül” – mondja bölcsen. Arra gyanakszom, irigylésre méltó kiegyensúlyozottságát a kungfunak is köszönheti, amiben 2004-ben világbajnoki címet szerzett. „Jin és jang. A kungfuban kiéltem a maszkulin oldalamat, a szelíd, érzelmes énem pedig az óvodában dominál.” Ezzel együtt barátai elkönyvelték egyfajta furabogárnak, mert egyszerre csinál egymástól távol eső dolgokat: óvóbácsiság, kungfu, salsa, rendszeres továbbképzések, gitározás, éneklés – mindezt latin-amerikai temperamentummal.
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
