Orvosok külföldön
Dr. Szabó Ildikó pszichiáter, Svédország
– El tudod képzelni, milyen lehet három gyerek mellett havonta tíz éjszakát kórházban ügyelni? – világít rá azonnal a lényegre Szabó Ildikó, aki egyszerűen elfáradt a nagy hajtásban, és két évvel ezelőtt úgy döntött, hogy otthagyja a szegedi pszichiátriai osztályt. A 48 éves doktornő az elsők között jelentkezett a svédországi kórházi álláshirdetésre, amikor a Magyar Orvosi Kamara közzétette a felhívást. Azután felpörögtek az események, fél éves nyelvtanulás következett, amit az utolsó fillérig a svédek álltak. Már akkor dupláját kereste, mint a szegedi kórházban. Benne volt az alapfizetés, a vidékieknek hozzájárulás az utazás és az albérlet költségeihez, ezért a pénzért cserébe tehát csak tanulniuk kellett a medikusoknak. A svéd nyelvvizsga után Ildikó egy másik kollégájával együtt egy harmincezres dél-svédországi kisvárosba, Karlskogába kapott állásajánlatot.
– Ez itt a magyar pszichiáter-maffia – jegyzi meg tréfásan Ildikó –, az osztályon ugyanis a vezetőn kívül mindenki más magyar, sőt a megyében már összesen tizenegyen vagyunk.
Svédországban néhány évvel ezelőtt még ezen a területen volt a legnagyobb orvoshiány, ma leginkább háziorvosokat toboroznak. De még mindig jönnek szép számmal külföldről radiológusok, aneszteziológusok, pszichiáterek és gyermekpszichiáterek is. A krónikus szakemberhiánynak részben az az oka, hogy Svédországban több más skandináv országgal együtt kevés orvost képeznek. Másrészt a svéd orvosok több pénzért szívesen vállalnak munkát Norvégiában, Dániában vagy az Egyesült Államokban. Egy nemrég közzétett statisztika szerint Svédországban az orvosok és a takarítók között van a legtöbb külföldi, minden negyedik bevándorló. A svédországi statisztikai hivatal adatai szerint Magyarország uniós csatlakozása óta 320 magyar orvos kért és kapott Svédországban munkavállalási engedélyt. Ennél jóval többen lehetnek, becslések szerint több mint ezer magyar orvos gyógyítja a svéd betegeket. Van ebben üzlet is, ma már 3-4 magyarországi cég foglakozik orvosközvetítéssel.
A magyar orvosokat szeretik és megbecsülik északon, nem csupán azért, mert jó szakembernek tartják őket, hanem azért is, mert – ahogy Szabó Ildikó fogalmaz – rendkívül kreatívak, a jég hátán is gyógyítanak. A doktornő nem titkolja a fizetését sem, csaknem bruttó 60 ezer svéd koronát, azaz több mint 1,6 millió forintot keres havonta. Otthon ennek az egytizedét is csak úgy tudta hazavinni, ha plusz ügyeleteket vállalt. Svédországban ugyan jóval drágább az élet, mint Magyarországon, de egy orvosi fizetésből – átlagosan 51 ezer svéd korona, ami a duplája a svéd átlagfizetésnek – kényelmesen meg lehet élni, sőt, családot is el lehet tartani. Eközben sokkal több figyelem jut egy páciensre: Svédországban egy pszichiáter átlagosan naponta 2 és fél beteget lát el, Magyarországon viszont az sem volt ritka, hogy hatvan beteggel találkozott Ildikó egy nap alatt.
– Azért persze itt sem tökéletes minden – véli a magyar doktornő, aki leginkább a rendszer működésében talál kivetnivalót. Nem ért egyet azzal, hogy nincs jó értelemben vett hierarchia, például egy ápolónőt éppen úgy be kell vonni a döntésbe, mint a főorvost, még akkor is, ha a szakmai tudása nem elég a diagnózis felállításához. Azt a feladatot, amiért otthon egy személyben volt felelős, Skandináviában hárman, négyen látják el. Persze van ennek jó oldala is, például, hogy a mélylélektani beszélgetések, amelyekhez jobban kellene tudni a nyelvet, nem a magyar orvosokra hárulnak.
Ildikóék egyelőre nem tervezik a hazaköltözést, még néhány évig biztosan maradnak. – Hogy mi az, ami hiányzik? Hát Szeged, az Szeged. Ismered az érzést, ugye?
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
