Mező Misi, a Magna Cum Laude énekese
Neked öt gigabájt, nekem öt libamáj – zengte néhány éve a furcsa rímet a fél ország, a Békés megyéből indult Magna Cum Laude pedig azóta platinalemezes csapattá lett.
Amióta behalt a lemezkiadás, nehéz eladási listákkal igazolni, ki mekkora sztár. Maradnak a YouTube-videók letöltési számai. A ti slágereiteket több millióan nézték meg, de meg is lehet ebből élni?
Úgy három-négy éve már megélünk a zenélésből, de azelőtt mi is éheztünk, mint minden kezdő zenekar: játszottunk egy rekesz sörért, és aludtunk Wartburgban koncert után, mert még szállást se kaptunk, nemhogy gázsit. De ezt nem lehet és nem is szabad megúszni, mert ez adja a tartást és az alázatot. A Kispál, a Quimby és az összes mai menő zenekar átesett ezen. Aztán 2007 körül egyik napról a másikra egyszer csak megváltozott az életünk. Az egyik nap még négyen ettünk egy menüt, másnap meg már havi 15 koncert volt beírva a naptárunkba.
A siker útján
És mi történt „aznap”?
Akkor kezdte el az egyik zenei csatorna és néhány rádió játszani a Vidéki sanzont, ami később bekerült az SOS szerelem! című filmbe.
Könnyed popzenét kombináltok jó minőségű szövegekkel, ami a silány magyar popvilág dalai közt üdítő kivétel.
Régebben én is rengeteget vívódtam azon, hogy miért a sok tehetségtelen senkiházi ömlik a csapból, de ma már nem érdekel. A zenére ráépült ipar, ami sztárt varázsol a legtehetségtelenebb emberekből is, élt, él és élni fog. Ez ellen nem tudsz mit tenni. Én örülök, hogy van Megasztár és X-faktor, de nézzük meg az új felfedezetteket, hogy hol lesznek öt év múlva. Mi mindig makacsul mentünk a fejünk után, bár nem állítom, hogy ez mindig jót tett a zenekarnak. Ragaszkodtunk például ahhoz, hogy a Sirató című dalunkhoz klipet forgassunk, aztán meg egyetlen tévé sem volt hajlandó lejátszani. A Pálinka dalra viszont klipet se forgattunk, annyira nem érdekelt, és látod, az lett a legnagyobb slágerünk. Mi csak megírjuk a dalokat, de mindig a közönség dönti el, hogy mi lesz a sláger, soha nem a zenész.
Őszinte leszek: odavagyok a hangodért és jó néhány számotokért, de a legutóbbi albumotokon elég sok vacakot találtam. Akkor most itt hagysz?
Dehogyis. Vannak dalok, amik nem tartoznak a kedvenceim közé, bár nagyon sok zenekar örülne ezeknek a vacakoknak. És vannak olyan dalaink, amikbe többször is bele tudok halni, és otthon visszahallgatva végigbőgöm, amit pár órával korábban felvettünk.
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
