A pacsirta-bagoly meccset egyelőre, úgy tűnik, az előbbiek fölényesen nyerik.
Ez nemcsak az utóbbiakkal kiszúrás, hanem össztársadalmi és össz-szexuális mutatónk szempontjából is igen aggasztó. Nem röhögni, komolyan beszélek.
Mondjuk ki nyíltan: pacsirtaterrorban élünk. Hiszen mi másnak lehetne nevezni azt a társadalmat, amelyben normálisnak tartott elvárás, hogy az emberi hajnali fél 8-kor már egy tömött buszon zötykölődjön sorstársai alvásszagú leheletében pácolódva. Ahol nem vonulnak milliók utcára, amiért hónapokon át sötétben kell munkába indulniuk. Emlékszem, amikor általános iskolásként a nulladik óra nevű elmebeteg találmány miatt hajnalokat vacogtam át a fagyos buszmegállóban. Istenem, mindjárt megszakad magamért a szívem.
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!








