Blaskovics György varrógépműszerész - a Singert csak olajozni kell
Sok éve már, hogy Blaskovics úr Robinsonként egyedül maradt ezen a szigeten, ahol hajdan sok kismester javította a környék lakóinak háztartási gépeit. Az üzletekbe új bérlők jöttek, akik kisöpörték a régi világ nyomait, és a macerás reparálás helyett inkább az árusítást választották. Egyetlenegy cégtábla maradt érintetlen 1970 óta, a varrógépműhelyé.
Langymeleg délutánokon nem kell lenyomnunk a kilincset, az üvegajtó tárva-nyitva. Egyetlen lépés, és az orr megtelik a petróleum és a gépolaj elegyének összetéveszthetetlen illatával.
A nagymama lábbal hajtós varrógépéből és az öreg garázsmesterek köpenyéből áradó kellemes szag járja át a műhelyt.
Családi műhelytitkok
Az 1954-ben frissen végzett szerszámkészítőket sehol sem alkalmazták. A tíz vasas tanuló egyike sem tudott elhelyezkedni a szakmájában. A mi emberünk szerkezeti lakatosként vállalt munkát, építkezéseken dolgozott, de az erős fizikumot igénylő feladatok rendkívüli erőpróbát jelentettek vékony termetének. Édesapja egy idő után nem bírta nézni, hogy kiváló kézügyességű Gyuri fiát hogyan teszi tönkre a szocialista nagyipar, mentő ötletként bevitte magával a Varrógép és Kötőgép Kisipari Termelőszövetkezetbe. A fiatalembernek nem esett nehezére, hogy új szakmát tanuljon, s hamarosan letette a varrógépműszerész-mestervizsgát.
A százhúsz tagú ktsz-ben (akkoriban így hívták ezt a viszonylag szabad gazdálkodású formációt) elsősorban varró-, bőrdíszműves-, cipészszövetkezetek gépeit javították, tartották karban. Főként háború előtti varrógépekkel foglalkoztak, az újabbakhoz az NDK-ból érkezett alkatrész. Apa és fia – a két kolléga – Klauzál téri ott honukból reggelente együtt indult munkába. Jó időben legyalogolták a két megállót, rossz idő esetén siettek vagy villamosra szálltak és úgy utaztak a Berzsenyi utcáig.
Amikor némi enyhülést hozott a politikai fuvallat, az édesapa úgy döntött, önállósítja magát. Másokkal ellentétben nem az országot, hanem a szövetkezetet hagyta el 1956-ban, és a Népszínház utcában megnyitotta saját varrógépjavító műhelyét. Azt mondta, azon a környéken annyi a szabó és a nadrágkészítő, hogy ha másból nem, a tűeladásból is megél.
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
