Ez arról szól, hogy a királylány beleejti az aranygolyócskáját a kútba, ahonnan fölhozza neki egy rusnya béka – de csak akkor, ha a királylány megígéri, hogy hozzámegy feleségül. A királylány, aki a pillanatnak él, meg is ígéri a békának, bár nyilván már abban a percben is tudja, hogy nem fogja betartani a szavát. Később a béka megjelenik nála, a királylány próbál nem tudomást venni róla, összevissza hazudozik, aztán végül beadja a derekát – vállalja a felelősséget az ígéretéért –, és meg is lesz a jutalma: a ronda dög királyfivá változik, és boldogan élnek, amíg.
És akkor rájöttem, hogy: úristen, tényleg! Ez a királylány én vagyok! Nekem erről szól az életem – vagy legalábbis erről szólt huszonvalahány évig! Állandóan megígértem mindent mindenkinek, ahogy éppen a pillanat diktálta. Közeli és távoli családtagokkal, barátokkal szakadt meg a kapcsolat emiatt.








