Az esküvők száma radikálisan csökken. A párok farmerban futnak be, az anyakönyvvezetőket már a szappanoperák is kifigurázzák, mégis szép szakma egy férfit és egy nőt vagy egy férfit és egy férfit elindítani az élet útján. Jó dolog reggeltől estig boldogságot osztani.
Meg tudod saccolni, hány párt adtál össze eddig életedben?
Ó, hát ezzel most megfogtál. 13 éve csinálom, tehát biztos, hogy több százat. De lehet, hogy sokkal több már nem lesz, az esküvők száma ugyanis radikálisan csökken. Itt Józsefvárosban a tizedére esett vissza, egy évben már alig 200–220 párt adunk össze.
A házasság eszménye sokáig mindenek felett állt, de mára mintha nem töltené be a funkcióját.
Ez a párokon is látszik?
Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány klasszikus fehér ruhás esküvőnk van. A párok 80 százaléka befut farmerben, két tanúval, látom rajtuk, alig várják, hogy befogjam a számat, és már itt sincsenek. Ennek több oka is van. Egyrészt ezt a procedúrát sokan szükséges rossznak élik meg, mert azt gondolják, az „igazi” úgyis az egyházi esküvő lesz. Az más kérdés, hogy az oltár elé állók mekkora része gyakorolja valóban a vallását.
A másik ok, hogy elszaporodtak az esküvőkre szakosodott rendezvényszervező cégek, amelyek már szinte viccszámba menően elégítenek ki minden extrém igényt. Mivel az igazi anyakönyvvezetők nem adhatnak össze bárkit bárhol, ezek a cégek ál-anyakönyvvezetőket is szerződtetnek, akik úgy, ahogy kell, szalaggal, anyakönyvvel végigcsinálják az álesküvőt. Persze a párok tisztában vannak a csalással, de a család előtt eljátsszák, aztán titokban, egy hétköznap berohannak hozzánk, hogy meglegyen az igazi papír is. És megjelentek olyan, egzotikus utakat kínáló utazási irodák is, amelyek Las Vegastól az óceániai szigetekig bárhol bárkit összeadnak. Aztán amikor hazajön az ifjú pár, akkor kiderül, hogy a magyar állam maximum gratulálni tud a házasságukhoz, elismerni azonban biztos nem fogja a kétes papírok alapján.








