A 3. feleség vagyok
Nekem korábban csak egy hosszabb együttélős kapcsolatom volt, és huszonkilenc évesen találkoztam Istvánnal, aki viszont akkor még házasságban élt, igaz, csak a nagyon távoli ismerősök nem vették észre, hogy már csak a közös otthon a közös.
Az első karácsony
A lányunk váratlanul, gyönyörű felelősségként csöppent egyéves szerelmünkbe, és döntésre kényszerített bennünket. István pedig mellettünk döntött. Ezt elég nehéz volt tálalnia a családnak, hiszen becsületes embernek csak házasságban és maximum negyvenéves koráig születik gyereke. Belevágtunk a közös életbe: dolgoztunk és vártuk a babát. Mindent elsöpört a kicsi lány érkezése, István is odaadóan dajkálta. Párként és szülőként is jól megvoltunk, ment minden, mint a karikacsapás.
Ahhoz viszont évek kellettek, hogy megértsem a családja viszonyait. Pedig nem nagyon különböző a hátterünk: budapesti értelmiségi családból származunk mindketten, az anyukáink egy gimnáziumba jártak, persze az övé huszonöt évvel korábban. Bármilyen lazán viselkedtek is a rokonok, enyhe gyanakvás fogadta a korkülönbséget és a „már megint egy új asszony” megjelenését. Amerikai film helyett olasz komédia: az első karácsonyon hisztéria tört ki, hogy én ne menjek 25-én István anyukájához, mert az első felesége és a két nagyobb gyereke szeretne vele ünnepelni.
Bár ez a házasság még az én óvodás koromban bomlott fel, az első feleség, mint a telefonba kiabálja, nem megy, ha én megyek. István viszont úgy gondolta, és mondta is, hogy nélkülem meg ő nem jön. Az anyukája kicsit tétován biztatott, persze hogy jöjjek, majd megbékél az első feleség. A gyerekek, akik nagyjából velem egyidősek, próbálták békíteni az anyjukat, de hasztalan. Így aztán az anyjuk nem jött, én viszont ekkor ismerkedtem meg velük, és kellemes estét töltöttünk együtt.
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
