Füstbe ment terv?
Egy távoli nagybátyám a családi legenda szerint még húsz évvel aztán is, hogy leszokott a dohányzásról, mindig hordott a mellényzsebében egy pakli cigarettát. „Dohányos vagyok, csak most épp nem gyújtok rá” – mondta a kíváncsiskodóknak. Nem járt messze az igazságtól.
A füst kell vagy a nikotin?
A szakirodalom a dohányzás két alapvető típusát különíti el, bár természetesen sokan az átmeneti zónába sorolhatók. Az egyik típus a nikotinista, akinek a nikotinéhség csillapítása adja a legfőbb motivációt. Percekkel a reggeli ébredés után rágyújt, és az első fél órában még egy-két szálat elszív, hogy az éjjel kiürült szert pótolja. Betegség, súlyosabb esetben terhesség esetén sem tud lemondani a dohányról, legfeljebb valamivel ritkábban gyújt rá. Hosszú előadás, repülőút során szenvedést okoz neki a cigaretta hiánya.
A másik típus a habituális dohányos. Őt inkább a beidegződés, a megszokott helyzetek késztetik füstölésre. A munkahelyi cigarettaszünetekben a többiekkel tart, de hétvégén nem szükséges rágyújtania. Alkalmanként órák, napok is kimaradhatnak nála, de egy megfelelő hangulati helyzetben akár több szálat is elszív, mint a rendszeresebben pöfékelő nikotinista.
A két csoport közül látszólag a nikotinisták kötődnek erősebben a dohányhoz, mégis az ő körükben nagyobb a sikeres leszokási kísérletek aránya. A nikotinfüggőket ugyanis annyira megviselik az elvonási tünetek, hogy erre emlékezve legközelebb jobban meggondolják, rágyújtsanak-e, és ezáltal hiábavalóvá tegyék addigi erőfeszítéseiket. A habituális dohányosok amúgy is könnyen kihagynak egy-két napot, emiatt az ő életükbe könnyebben visszaszivárog a cigaretta, mondjuk egy kellemes társasági borozás közben.
Tervezett leszokás
Számos leszokást segítő módszer ismeretes, ami azt mutatja, hogy egyik sem tökéletes igazán. Sőt, be kell vallanunk, hogy a dohányosok leszokási kísérletei még annál is kisebb százalékban sikerülnek, mint a keménydrogfüggőkéi. Ebben szerepet játszik a dohányzás társadalmi megítélése, mely ugyan sokat romlott az elmúlt húsz évben, de még mindig alapvetően a tolerancia jellemzi. Emellett az is nehezíti a leszokást, hogy a káros következmények kevéssé kézzelfoghatók: a súlyos szövődmények egyszer valamikor talán ki fognak alakulni, ám a cigi MOST kell.
A sikeres leszokás első és legfontosabb feltétele az a vágy, hogy az illető megszabaduljon a dohányzástól. Sajnos sokan a már kialakult betegségek hatására döntik csak el, hogy hátat akarnak fordítani káros szenvedélyüknek – kevesen vannak, akiket az egyébként egyre színesebb tájékoztatás győz meg. Motiváló tényező lehet a dohány ára és a higiénés következmények. Ingadozó, bátortalan embertársainkat a veszélyek hangsúlyozásával, pozitív példák bemutatásával győzködhetjük. Valószínűleg a legtöbb sikeres leszokó szívesen beszél élményeiről a még dohányzóknak.
A továbbiakban a leszokáshoz adunk segítséget. Kattints ide!
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
