Tél közepe van, sok a stressz, gyenge a forint, langyos a január. Nem túl virágos hangulatban léptem be a belvárosi szórakozóhelyre, ahol Vanda barátnőm születésnapját (és aznap sikeresen lezajlott 13. hetes ultrahangját) ünnepeltük. Persze igyekeztem jókedvre hangolódni – egy születésnap, pláne egy kerek, pláne egy olyan, amin megtudta, hogy régóta áhított magzata egészséges, nem a panaszkodás ideje.
És ahogy csevegtünk erről-arról, meg ettük a tárkonyos ragulevest, lassan, észrevétlenül tényleg oldódni kezdtek bennem a feszültség-gócok. Na erre iszunk. Ki kér még pálinkát? – néztem körül, de majdnem senki sem kért, mert három kismama is volt a társaságban, a férjek meg sofőri szolgálatot teljesítettek.
És akkor valami bekattant.
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!








