Életem első Aerial Yoga órája alkalmával meglepett, hogy a légtornász trükkök elsajátításához nem a bátorságomat kellett összeszednem. Az óra egymásra épülő gyakorlatok sorozata, így légtorna-jellegű pózaihoz is csak testemre kellett koncentrálnom, és rábíznom magam az eszközre, ami megtart a levegőben. Az Aerial Yoga-ban ez az eszköz a hammock, egy plafonra függesztett, trapéz alakú, puha, rugalmas kendő.
A jógaóra első perceiben jógaoktatónk, Gina egy légzésgyakorlattal készített fel minket a következő gyakorlatsorokra. Saját magamon tapasztaltam, hogy bár a gyakorlatokat összehasonlítva a légzésgyakorlat igényelte a legkevesebb koncentrációt, a jógaóra során a kiegyensúlyozott légzés segített minél inkább ráhangolódni a következő pózokra. A légzésgyakorlatot követően megismerkedtünk a trapéz alakú kendővel, pontosabban avval, hogy hogyan biztonságos megfogni, mennyire rugalmas, és hogy valóban képes megtartani minket.
Majd következtek azok a gyakorlatsorok, melyek kifejezetten megleptek a légtornász képességeimet illetően. Minden egyes gyakorlatsor a talajról indult és tért vissza, pozíciói számomra annyira egymásból következtek, hogy mást sem kellett tennem, mint követnem Gina precíz és pontos utasításait, és a terem tükrében azon kaptam magam, hogy majdnem spárgában lógok a levegőben.








