Szinte gyerekfejjel lettek anyává
„Nem akarják elhinni Az emberek: neked már van gyereked?”
Hornyák Brigitta, 23 éves
Ha Brigivel a fitneszteremben találkoznék, és valahogy szóba elegyednénk a taposógép mellett, biztos nem hozakodnék elő a hétvégi gyerekprogrammal. A csinos szőke lányt inkább arról faggatnám, milyen tippet adna a tavaszi fogyókúrához, vagy hogy hol vehetnék magamnak én is olyan edzőnadrágot, amilyenben ő domborít. És ennél a mondatnál bizony restellem magam... ez a fiatal lány ugyanis egy négyéves kisfiú édesanyja, és ugyanúgy tudja, mint én, mit jelent hajnalban kelni, egy örökmozgó számára mindig elérhetőnek lenni, odafigyelni, ölelni és biztonságot nyújtani, együtt játszani és néha fegyelmezni, idejében enni adni és rendet rakni. Szóval tudja, mit jelent édesanyának lenni.
Alig volt 18 éves, amikor egy szerelmi csalódás után az interneten összeismerkedett a párjával. Amikor meglátta a harminc körüli macsó fényképét, biztos volt benne, ez a fiú nagyot lódít a kigyúrt testű szuperpasis fotóval, egy ilyen férfi nem a neten fog ismerkedni. Aztán két nap csetelés után találkoztak, és a valóság is azt a képet mutatta, amit a képernyő. Másnap megint, aztán harmadnap is randiztak... Három hónap ismeretség után már úton volt a baba, és bár ez nem hosszú idő egymás megismerésére, közösen és vita nélkül döntöttek arról, hogy vállalják a kis jövevényt.
Briginek a terhesség első harmada és az utolsó időszaka ugyan nehéz volt a gyakori rosszullétek miatt, de ezekre ma már csak mosolyogva emlékszik. Aztán a szülés – ez is inkább a felejthetetlen élmények számát gazdagítja. Nem készültek apás szülésre, a vajúdás után azonban a jövendő apuka inkább Brigi mellett maradt volna kisfia világra jöttekor is, ám mivel Brigi nővére csak ezért utazott több száz kilométert, átengedte sógornőjének a kiváltságot. Majd legközelebb...
„Ahogy a szülésem környékén készült fotókat nézegetem, ma már látom a felszedett kilókat, amelyek akkor valahogy kevesebbnek tűntek. De szerencsére hamar leadtam a súlyfelesleget Kristóf, a kisfiam semmivel sem nehezíti meg az életemet, semmitől nem foszt meg, semmiről sem kell lemondanom miatta. Majdnem három nagyszerű évet voltam otthon vele, aztán újra munkába álltam. Egy bölcsődében dolgozom, szóval gyerekek között vagyok egész nap.
Szórakozás, bulik, utazás? – ha kell, mindenre van lehetőségem, a párom segít, támogat benne, hogy barátnőzzem, időnként moziba menjek. Utazni pedig kettesben szoktunk, ami nagyon jó. Szerencsére a családtagjaink sorban állnak, hogy vigyázzanak a kisfiunkra, a nagymamák, a nővérem imádják. Egy percig nem bánom, hogy így alakult az életünk, sőt. A párommal is így teljesedett ki a kapcsolatunk. Már hármasban ismertük meg igazán egymást, és boldogok vagyunk, hogy jól döntöttünk.”
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
