Virágpor, széna, nátha
Mikor gondoljunk allergiára?
A pollenallergia, azaz a szénanátha tünetei közismertek: tüsszögés, orrfolyás, szemkönnyezés, köhögés. A gond az, hogy sok más betegség jár hasonló jelekkel, ezért gyakran nem könnyű rájönni, hogy miről van szó. Főleg vírus vagy baktérium okozta fertőzésekkel könnyű összetéveszteni, már csak azért is, mert a kettő gyakran együtt jár; az allergia miatt állandó gyulladásban lévő nyálkahártyán könnyebben telepszenek meg a kórokozók.
Az allergiás betegségek jellegzetessége, hogy nem jól reagálnak a szokásos kezelésekre, vagy ha javul is valamelyest a beteg állapota, utána ismét rosszabbul lesz. Ezért minden elhúzódó felső légúti betegség esetén meg kell csinálni az allergiatesztet (akár bőrpróba, akár vérből való ellenanyag-kimutatás formájában). A pollenallergia diagnózisa házilag is felállítható: ha az évnek mindig ugyanabban a szakaszában jönnek a tünetek, akkor valószínű, hogy erről van szó. Tavasszal a fák (például mogyoró, éger), kora nyáron a fűfélék, nyár végén a gyomok (parlagfű, üröm) virágoznak. Persze van, aki ezek közül többre is érzékeny.
Nehezebb a dolog azoknál, akik egész évben találkoznak az őket allergizáló anyagokkal, például állatszőrrel, háziporatkával vagy penésszel.
Az allergia lényege az immunrendszer felesleges aktiválódása. Az allergének olyan anyagok, amelyek nem volnának igazán veszélyesek, szervezetünk mégis támadásnak értékeli megjelenésüket, és heves ellenreakcióval válaszol.
Gyakoriság
Mivel a betegség sokszor nem derül ki, nehéz pontosan megmondani, hogy milyen gyakori. Leginkább a kérdőíves felmérésekből tájékozódhatunk, ezek az elhúzódó panaszok alapján próbálják kiszűrni az allergiás betegeket. Országtól és életkortól függően igen eltérő eredményt kapunk, óvodás korúaknál általában 2–3 százalék körülire, kamaszoknál 6–15 százalék közé becslik a szénanátha gyakoriságát. A gyerekkorban kezdődő panaszok általában súlyosabbak, de az illető könnyebben kinövi a betegséget. Aki később válik túlérzékennyé (ez bármely életkorban bekövetkezhet), az többnyire egész életében küszködik vele, de a tünetek súlyossága az időjárástól függően változhat: szárazabb, hidegebb nyarakon kevesebb a virágpor.
A felmérésekből az is kiderült, hogy a fejlett, iparosodott országokban a betegség gyakorisága a többszörösére nőtt az elmúlt évtizedekben. Ebből következik, hogy nem teljesen hajlamról van szó, valahogy a városiasodás is szerepet játszik a betegség kialakulásában.
A városias környezet mint hajlamosító tényező
Az ember úgy gondolná, hogy vidéken – ahol több a növény s több a virágpor is – több az allergiás, de ez nem így van. A betegség egyértelműen gyakoribb a városi lakosság körében. Két – egymást nem kizáró – magyarázat van arra, hogy ez hogyan lehetséges. Az egyik szerint a légszennyeződés, az ipari levegőben oldott apró fémmolekulák állandóan ingerlik a nyálkahártyát, és ez a folyamatos, enyhe gyulladás hajlamosít az immunrendszer túlzott aktiválódására. A másik elmélet szerint a városi környezetben az allergiás reakcióért felelős fehérvérsejtek nem találkoznak elég igazán veszélyes idegen anyaggal, ezért „ki vannak éhezve”, és ráugranak az egyébként ártalmatlan allergénekre – például a virágporra. Ám le kell szögeznünk, hogy az ilyenfajta elméletek meggyőző tudományos bizonyítása korántsem egyszerű, esetükben inkább hipotézisekről van szó.
Az allergiás reakció biológiája
A túlérzékenységi reakció főszereplője a fehérvérsejtek egyik fajtája, az eozinofil sejt. Ezek a sejtek normálisan elsősorban a bélférgek, a csípések, a szúrások elleni immunválaszban vesznek részt. Az eozinofilek fő fegyvere a hisztamin: ennek a molekulának a hatására hirtelen megnő a helyi véráramlás, a nyálkahártya sejtjei váladékot termelnek (orrban takony, szemben könny satöbbi), az idegvégződések ingerlése miatt viszkető érzés támad. Mindez normális és szükséges reakció például szúnyogcsípés esetén, mert ott valóban azonnal elpusztítandó méreganyagok kerültek a szervezetbe, de az ártalmatlan virágpor ellen nagy túlzás ilyen hevesen reagálni. Az eozinofilek nemcsak a szemben és a felső légutakban okoznak gyulladást, hanem a hörgőkben, a bőrön vagy – egyes allergének esetén – a bélben is, de ekkor már nem szénanátháról beszélünk.
A pollenallergia társbetegségei és az atópiás alkat
A virágpor letapad a szemben és az orrban, ezért a virágpor-allergiásoknak ezeken a helyeken lesznek panaszai. Más allergének lejutnak a hörgőkbe és a tüdőkbe, ennek következménye az asztma, túlérzékenységi reakciót váltanak ki a bőrön, vagy (például lisztérzékenyek esetén) a bélrendszerben is. Akinek hajlama van, gyakran egyszerre többféle anyagra is allergiás, ezért ezek a betegségek társulhatnak egymással, ilyenkor szoktuk használni az atópia elnevezést. A tipikus atópiás gyerek (később felnőtt) szőke, kék szemű, vékony testalkatú. Az atópiás bőrgyulladás (ekcéma) a leggyakrabban az arcon és a csontok feletti bőrterületeken, így a könyökön, a térden jelentkezik. Az allergiás hörgőgyulladást nevezzük asztmának, ez fulladással, rossz teherbírással, köhögéssel járhat. A tünetek csak ritkán súlyosak, ezért gyakran nem ismerik fel ezt a betegséget. Ez azért baj, mert szemben a szénanáthával, ami csak kellemetlen, de nincsenek súlyos, hosszú távú következmények, a kezeletlen asztma az évek során visszafordíthatatlan tüdő-, majd később szívkárosodást okoz. Ezért (bár a két betegség oka hasonló) mégsem szabad egy kalap alá venni a szénanáthával.
A cikk folytatásához kattints >> ide!
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
